Fogbeültetésre akkor kerülhet sor, ha valamely okból foghiányunk van, mely vagy csak funkcionális (csökkent rágóerõ) vagy esztétikai okokból kifolyólag is zavart okoz rágáskor, beszédkor. Foghiány nem csak foghúzást követõen, hanem genetikai rendellenességként, csírahiányos állapot következményeként is kialakulhat.
Fontos tudni, hogy a rés mérete, melyet pótoltatni szeretnénk, nem lehet kisebb kb. 4 mm-nél.
Ebben az esetben ugyanis a legvékonyabb implantációs csavar sem fér el, így implantációs fogpótlás sem készíthetõ. Ilyen esetekben, ahol rés a rágófog területén van sokszor nem is javasolt a hiány pótlása, amennyiben pedig elülsõ területen van, többnyire esztétikai problémákat okoz, amit fogszabályozással vagy csiszolás nélküli esztétikus pótlással korrigálhatunk.
Implantáció az alábbi esetekben végezhetõ:
Az implantációs mûtét tervezésekor az orvos elõször a páciens általános állapotát méri fel. Egészséges páciens esetében a csont a speciális felületkezelésen átesett implantációs csavarokat kitûnõen tolerálja, az implantátum szabályosan összenõ a csontsejtekkel. Vannak azonban olyan betegségek, szituációk, melyek az implantátumok csontosodásának esélyeit csökkenthetik.
A legfontosabb kockázatnövelõ tényezõk a következõk:
- Dohányzás
- Súlyosabb fokú cukorbetegség
- Keringési zavarok
- Ödémára való hajlam
- Csontritkulásos betegségek
- Autoimmun betegségek
Amennyiben az orvos az egészségi állapot tekintetében nem talál kizárandó okot, sor kerülhet az implantáció megtervezésére. Ebbõl a szempontból a legfontosabb a csont minõségének, morfológiájának vizsgálata, illetve a környezõ anatómiai képletek vizsgálata. Elõfordulhat, hogy a becsavarndó implantátum közelében olyan ideglefutás található, ami meghíusítja az implantációs mûtétet.
A leggyakoribb, hogy az orvos kevés csontot talál a foghiány területén. Ebben az esetben csak akkor helyezhetõ be implantátum, ha az adott helyen csontpótlást, vagy úgynevezett sinus-lift mûtétet végeznek el.